Tavaly februárban indult el a Culinary Institute of Europe egyéves Cukrász művészetek programja, melynek oktatógárdáját számos hazai és külföldi cukrászok alkotják. Sarah Alwazir 2009-ig Magyarországon élt és rendezvényszervezéssel foglalkozott, a sütéshez pedig nem sok köze volt. Angliába költözése után mélyedt el a cukrászatban, amit először otthon, a saját konyhájában kezdett el felfedezni, majd számos neves londoni cukrászdában dolgozott és tanult. Később közel öt évig saját helyett üzemeltetett a camdeni piacon Észak-Londonban. Nagy örömünkre szolgál, hogy szakértelmét és tapasztalatait immár a Culinary Institute of Europe diákjaival is megosztja.
Itthon nem tanultál cukrászatot, kint hogyan jött, hogy ezzel foglalkozz?
2009-ben költöztem ki Angliába, és előtte itthon rendezvényszervezéssel foglalkoztam, ezért kint is ezt szerettem volna folytatni. Sajnos nem igazán találtam, hiszen hiányzott a helyismeretem, így a sok szabadidőmben elkezdtem sütögetni az albérletben, ahol akkor éltem. Aztán egyre többen mondták, hogy ezzel kellene valamit kezdeni, és miért nem kezdem el árusítani őket. Én nem is mertem ilyenre gondolni, hiszen semmi tapasztalatom nem volt ezen a téren, soha nem is gondoltam arra, hogy ezzel foglalkozzam. Aztán utánanéztem, és kiderült, Anligában sokkal lazábbak a szabályok, mint Magyarországon, mert otthon elkezdhetsz sütni és azt árusíthatod teljesen szabályosan. Szerettem volna megtanulni az alapokat, de kint nagyon drágák a képzések, sokkal többe kerülnek, mint a CIE Cukrász művészetek képzése, ezért elkezdtem dolgozni egy cukrászdában. Érdekes, hogy épp egy magyar lánynál dolgoztam először, kávézóknak szállítottunk be klasszikus angol sütiket. Ezután kerültem el a Primrose Hill-re már cukrászként, hiszen ez is különbség, hogy kint nem nézik a végzettséget, ha tudod, amit kell. Náluk volt egy cukrászképző tanfolyamot, hasonlót, amit a CIE-ben csinálunk, és azon vettem részt, miközben nekik dolgoztam. Utána elég sok helyen dolgoztam, köztük a Soho-ban egy Floridita nevű salsa bárban, ahol én voltam az egyedüli cukrász. Azt mindössze pár hétig bírtam, annyira megerőltető volt, mert heti hat napot kellett dolgoznom, 10-kor kezdtem és hajnali 2-kor jöttem el, volt, hogy még vizet sem volt időm inni. Azért jó volt ezt is megtapasztalni. Később elkezdtem otthonról beszállítani kávézóknak és vasárnaponként a picklingi piacon árusítottam a sütijeimet.
A saját hely talán minden cukrász álma. Neked hogyan sikerült ezt megvalósítani?
Pedzegettük a férjemmel, hogy jó lenne egy saját hely, de hosszú ideig inkább álmodozás volt. Egyszer szembejött egy visszautasíthatatlan ajánlat, amit alig tudtunk elhinni, a Camden piacon, Észak-Londonban. Minden nagyon gyorsan történt, csütörtökön megkaptuk a kulcsokat, és egy hét múlva már ki is kellett nyitnunk. Előtte sosem használtam kávégépet, nem tudtam, hogy működik, így eléggé lefagytunk. Aztán egy héten át éjjel-nappal dolgoztunk, ismerősök is besegítettek, amiben tudtak. Otthon, a konyhámban sütöttem a sütiket, majd beszállítottuk autóval a kávézóba és ott feldíszítettük. Cupcake, brownie, muffin volt a fő profil. Próbálkoztam a kakaós csigával, de teljesen ismeretlen volt ez a számukra, volt, hogy egy pár késsel-villával látott neki. Mivel a piacnak nagyon tetszett a kis elvarázsolt világ, amit megteremtettünk a színes székekkel, plafonról lógó teáskannákkal, felajánlottak egy egy nagyobb üzlethelyiséget. Itt négy évet töltöttünk, és ekkor már fel kellett vennünk cukrász segítséget, de a baristákat is kiképeztük, hogy fel tudják díszíteni a süteményeket, ami nem mindig sült el jól. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, sokan írták, hogy nálunk kapható a legjobb sajttorta. Nem mondom, hogy hiányzik a heti 7 napos pörgés, de azért jó volt. Nemrég visszamentünk a piacra, most egy görög étterem van a helyén, és nagyon rosszul néz ki, kicsit szomorúak is voltunk.
Hogyan került sor rá, hogy a Culinary Institute of Europe-ban kezdj tanítani?
Már két éve beszélünk erről Makival (Maki Stevenson – az iskola alapítója), de csak akkor éledt újra a sütős énem, amikor részt vettem Zsófi (Nábelek Zsófi, a Cukrász művészetek programunk szakmai vezetője) bejglis workshopján a Makifoodban. Láttam a konyhát, és rájöttem, hogy nagyon hiányzik a profi környezet, a nagy sütő, megrohantak az emlékek. Akkor írtam Makinak, hogy szeretnék tanítani.
Milyen élmény volt először tanítani a CIE-ben?
Londonban is tanítottam, így van összehasonlítási alapom. Az első órán nagyon izgultam, hiszen még ismeretlen terep volt számomra a konyha, de nagyon szuperül fel van szerelve, bármelyik londoni hellyel felveheti a versenyt, ahogy ki van alakítva, a mérete, a felszerelés, a hangulat. Nekem fontos, hogy van természetes fény, és nem egy földalatti helyiségben kel fél napokat eltöltei. Sokat számít a hely hangulata, nem hiszem, hogy tanítanék egy olyan helyen, ami fény nélküli, lehangolt, bármennyire is jófejek körülöttem az emberek. A diákoknak is óriási előny, hogy egy ilyen modern helyen tanulhatnak profi felszereléssel.
Mi az, ami szerinted feltétlenül elengedhetetlen, hogy valaki kiváló cukrásszá váljon?
Merjen kísérletezni miután elsajátította az alapokat, és ne csak az alapvető dolgokat. Kövesse a trendeket, mert folyamatosan változásban van a szakma. Én azt veszem észre, hogy itthon a nemzetközi trendekhez képest mindig kétéves csúszás van, pedig nincs annyira messze Angliához képest. Nem tudom ezért elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy képben legyen a trendekkel, és merje is őket kipróbálni. Azok az itthoni helyek, amelyek ezt csinálják, mert azért van belőlük szerencsére, nagy előnnyel rendelkeznek a többiekhez képest.
Melyik az a technika, ami számodra a legnagyobb kihívást jelenti?
Az élesztős dolgoknak nem vagyok nagy barátja. Emellett a sugarcraft jelentette a legnagyobb kihívást nekem. Ebben különösen fontos elsajátítani az alapokat, és onnan építkezni, ha valaki szeretne eljutni arra a szintre, hogy igazi szobrokat alkosson
Te eleve külföldön sajátítottad el a szakmát, de ajánlod a kezdő cukrászoknak, hogy külföldön is szerezzenek tapasztalatot?
Azt gondolom, hogy nagyon fontos a külföldi tapasztalatszerzés, mert láttam azt a hozzáállást, hogy bátorítják az embert arra, hogy kísérletezzen. Itthon ezt kevésbé erőltetik, kevésbé laza a rendszer. Angliában úgy is lehet cukrászdában dolgozni, hogy nincs képzettsége az illetőnek, ezáltal tapasztalatot is könnyebb szerezni. Mindenképp jó látni, hogy milyen opciók vannak, hogyan gondolkoznak máshol. Ha én most kezdenék el egy ilyen tanfolyamot, mint a Cukrász művészetek a CIE-n, utána biztosan elmennék külföldre tapasztalatot szerezni.